Tudattalanul átvett minták, felismerések, öngyógyítás. Női sorstörténetek, amelyek összefonódnak. Lazaridisz Georgina Sofia mesél Az Ötödik című könyvéről.
Az Ötödik című regényedben transzgenerációs problémákra keresed a választ. Mi adta az ötletet a témaválasztáshoz?
Munkámból adódóan olyan hormonális problémákkal küzdő nőkkel foglalkozom, akik szeretnének babát vagy csak rendezni akarják az egészségüket. Náluk tapasztaltam, hogy nem elég fizikai síkon figyelni a ciklust, a hormonális rendszert, hanem támogatni kell a lelki oldalt is.
Ezzel párhuzamosan pedig a saját életem is rákényszerített, hogy fejlődjek e téren. Sokáig nehéz volt számomra a párkapcsolat téma és egyébként minden életterületem; évekig kemény, bántalmazó kapcsolatban éltem, amit akkor nem tudtam. A feldolgozás során jutottam el családállításra és pszichológushoz. Ez a két tényező pedig összefonódott és ötletet adott az íráshoz.
A könyv megtörtént események alapján készült és két idősíkon játszódik. Róza és Katus nem ismerték egymást, mégis száz év különbséggel ugyanazt a hivatást választották. Mennyire határoz meg minket az elődeink élete?
A felmenőink a tudattalanunkra hatnak és a családi vérvonal legalább hetedíziglen összeköt minket. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha a dédanyámnak két párja meghalt, akkor én sem akarok párkapcsolatot, mert ők is meg fognak halni. Nem tudatosan választjuk az ő útjukat. Alapvetően van a családunk, ahova beleszületünk lélekként, hozzuk az előző életi energiákat és a fogantatástól számított megéléseinket és ezek összességében formálják a tudattalanunkat.
Én egyébként a választójoggal kötelezővé tenném minden állampolgárnak, hogy évente egy napot járjon segítőként családállításra. Empátiára nevelne, mivel látnánk más emberek állításaiban a saját transzgenerációs problémáinkat. Érzékenyítene minket másokra és össztársadalmilag hatalmas jelentőséggel bírna.
Miből sejthetjük, hogy nem a saját sorsunkat éljük?
Abból, hogy a saját életünkben nincs magyarázat arra, miért annyira nehéz egy adott életterület. Mondok erre egy durva példát, ami sajnos gyakran megesik. Ha nem élted át azt, hogy felakasztotta magát az édesanyád, mégis halálfélelmed van, rettegsz a szeretettel kapcsolatban, és erre nincs magyarázat az életedben, akkor tudhatod, hogy az nem a tiéd. Carl Gustav Jung mondta, hogy „Míg tudatossá nem teszed, a tudattalan fogja irányítani az életed, és te sorsnak hívod majd.”
Hogyan segít a könyved begyógyítani a generációs sebeket?
A regényben olyan történetek szerepelnek, amivel rengeteg nő tud azonosulni, így azzal a szándékkal is írtam, hogy aki már dolgozik magán, annak adjon egy löketet. Mindazt, amit lehívtam a kollektív tudattalanból, beleírtam, felkínálva ezzel a gyógyulás lehetőségét. Sok olvasó számolt be arról, hogy nagy felismeréseket hozott számukra.
Az önmunka nem olyan, hogy elkezdjük, csináljuk két évig, aztán készen vagyunk és mehetünk tovább. A tudattalanunk csak úgy fog feladni dolgokat, ha az előtte lévő réteget már felástuk, és mondhatjuk, hogy kinek kell ez a hülyeség, inkább bele sem kezdek, csak amíg ötven réteg tudattalan fájdalom van és mi az első réteget sem tártuk fel, az mind irányítja az életünket.
Milyen az, amikor a kollektív tudattalanból hozol le információt?
Úgy mondanám, hogy csatornáztam ezt a könyvet, nem én találtam ki a történeteket, hanem leültem és megtalált a téma. Sokat meditálok, legalább naponta tizenöt percet, reggel és este, és általában ekkor jönnek az intuíciók, gondolatok a felettes énemtől.
Minden valaha megtörtént és jövőbeni esemény az Akasha-krónikában, vagy más néven Egregorban tárolódik, ami lényegében úgy működik, mint az iCloud. Ha az univerzum, az isteni megnyilvánulás úgy dönt, hogy erre érdemes valaki, tiszták a szándékai, az életfeladatának megfelelő, akkor hozzáférhet és lecsatornázhatja. De pusztán akarattal nem megy, csak alázattal.
Képzett termékenységtudat oktató vagy. Az általad tanított szimptotermális módszer megváltoztatja a nőknek a saját testükhöz való viszonyát. Szerinted ránk több felelősség hárul a gyermekeink jövőjével kapcsolatban?
Az, hogy a nők a saját testükhöz való alaptudást visszaveszik és megértik, nem jelenti azt, hogy több felelősséget is kell vállalniuk. Úgy vélem, ha egy női sebgyógyító regényt egy férfi a kezébe vesz, márpedig sokan olvasták, abban ők is gyógyulnak, hiszen őket is anya szülte. Alapvetően a férfierőt is gyógyítani kell és bánom is, hogy még nem írtam meg Az Ötödik című regényem férfi változatát, de tervezem.
Járhatjuk a magunk útját, miközben tiszteletben tartjuk az őseink boldogtalanságát?
Van egy szép mondat a családállításban: meghajlok előtted, látom a nehéz sorsodat, de nem viszem tovább. Attól még, hogy neked rossz volt, én csinálhatom jobban vagy másképp. Gondoljunk bele, mennyi ősünk kellett ahhoz, hogy mi létrejöjjünk, életre hívódjunk.
Nem úgy kedvezünk nekik, hogy továbbvisszük a megélt fájdalmaikat, hanem ha azokra megoldást találunk, ez a fejlődés. Az őseink úgy lesznek büszkék ránk, ha magasabb szinten éljük azt, amit ők nem tudtak. Úgy érzem, kötelességünk sokkal jobban élni, mint az előző generációk.
Ha visszamehetnél az időben, kivel vennéd fel újra a kapcsolatot?
Sajnos az apukám tavaly halt meg, az ő szülei pedig már évekkel előtte, mégsem velük venném fel a kapcsolatot, mert tőlük mindent meg tudtam kérdezni, amire szükségem volt. Az ükanyámat választanám, akivel soha nem találkoztam, és megkérdezném, ki volt az a férfi, akitől született a gyermeke és miért nem mondta el a nagymamámnak. Mert ő a mai napig nem tudja, ki volt az anyukájának az apukája, vagyis a nagypapája. A könyvben Katus történetét ihlette az ő élettörténete.
Készül a második regényed. Mennyire kapcsolódik az elsőhöz?
Ez is egy izgalmas történet, amely a tizenhetedik században játszódik és szintén két szálon fog futni a cselekmény, de teljesen más idősíkokkal. Lesz benne egy önismereti szál, ami nem a családállítás, de akár mélyebb élményeket is felhozhat, mint az Ötödik című regényem. Őszre várható a megjelenés és annyit elárulhatok, hogy olyan témát helyeztem középpontba, amiről tudomásom szerint eddig senki nem írt.
Itt olvashatsz bele Az Ötödik című regénybe.
Kiemelt kép: Szentgyörgyvári Rebeka
