A szeretetet nap mint nap megélhetjük másokkal és jó esetben önmagunkkal is. Ennek alapját – buddhista tanok szerint – olyan esszenciális igazságok adják, amelyek mindannyiunk számára fontosak lehetnek.
A szeretet egyetemes érzés, amely minden élőlény számára elérhető. Az erre vonatkozó négy alapelvet akkor is alkalmazhatjuk az életünkben, ha nem vagyunk elkötelezett vallásgyakorlók. Tudatosan beépítve a mindennapjainkba, megtalálhatjuk vele a lelki békénket és általa – Buddha szerint – lehetőséget kapunk kilépni a szenvedés és az újjászületés körforgásából. Lássuk, mi ez a négy princípium.
1. Öröm, ami átragad másokra is
A buddhizmus olvasatában az örömteliség a belső béke megnyilvánulása, amelyet nem élhetünk át minden percben egyforma intenzitással, mégis törekedhetünk arra, hogy a mindennapjaink része legyen.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól minden nehézségeket kitörő lelkesedéssel kell fogadjunk, csupán azt, hogy igyekezzünk egyensúlyba kerülni a saját érzelmi világunkkal. Miközben megengedjük magunknak és a körülöttünk élőknek, hogy a tökéletesség álarca helyett önazonosak legyenek, kifejlesztjük a hála érzését pusztán a létezésünkért. Ilyenkor az örömöt nem egy múló pillanatnak fogjuk fel, inkább egyfajta lelkiállapotnak.
Amint felhagyunk azzal a rossz szokással, hogy várunk a boldogságra, rájöhetünk, hogy az öröm ott kínálkozik az életünk minden területén és arra vár, hogy felfedezzük és megosszuk a szeretteinkkel.
2. Együttérzés, az érzelmi pillér
Az együttérzés a szanszkrit karuná szóból ered, amely részvétet jelent olyasvalaki iránt, aki szenvedést él át. Az együttérzéssel kifejezett empátia nem azt jelenti, hogy sajnáljuk a másikat, vagy alacsonyabb rendűnek tekintjük, mert nehézségei adódtak, hanem hogy értő figyelemmel fordulunk felé és átérezzük a helyzetét.
Ha nem csak tétlenül hallgatjuk a másikat, ha tényleg szándékunkban áll a szomorúságának enyhítése, akkor jó úton haladunk a kapcsolat szeretetteljes elmélyítésében. Az együttérzés ugyanis olyan hidat képez a másik személy érzései és a saját érzelmeink között, ahol az ítélkezés helyét átveszi a megértés és a megkérdőjelezhetetlen bizalom.
3. Kölcsönös figyelem, mint a megsokszorozott öröm jelzőszáma
Aki fontos számunkra, annak szívesen adjuk a legértékesebb kincsünket, az időnket, ez pedig azzal jár, hogy mind fizikailag, mind lelkileg is jelen vagyunk az együtt töltött pillanatokban.
A kölcsönös figyelem valójában egy teljes nyitottság mindkét részről, ami a buddhizmus szerint nemcsak egyike a négy fontos alapelvnek, hanem a szeretet jelenlétének egyértelmű mutatója is.
4. Szabadság, mindennek az alapja
Olykor túl kevés szabadságot adunk másoknak, néha pedig túlságosan nagy űr tátong közöttünk. Jó, ha tudjuk, hogy a legtöbb szabadságot a harag és a
veszi el tőlünk. Valójában akkor állunk rá készen, hogy szeressünk bárkit is, ha előtte képesek vagyunk önmagunkban dolgozni a nehéz érzéseken.
Valódi szabadság nem jöhet létre belső egyensúly nélkül; hiszen amikor harmóniában vagyunk önmagunkkal, akkor adhatjuk a legnagyobb szabadságot minden létező számára.
Forrás: NosPensées
Kiemelt kép: William Chen / Pexels
