Biber Erzsébet Mária, a BEM Sport Coach & Mentor Iroda alapítója, két sikeres jégkorongozó édesanyja, aki sportolókat, edzőket és csapatokat segít abban, hogy elérjék és megtartsák a sikert. Úgy véli, egy sportkarrier nem a pályán, hanem legbelül dől el.
Mi vezetett a sport coach és mentori hivatáshoz?
Az egész életemet meghatározta a sport: gyerekként cselgáncsoztam, kézilabdáztam, karatéztam, de támogató háttér nélkül nem lett profi karrierem. A fiaim révén kerültem közel a jégkorong világához, ahol az első sorból láttam, hogyan törhet meg egy fiatal sportoló, ha nincs mellette valaki, aki mentálisan támogatja.
Ekkor vált világossá számomra, hogy a sport mentális oldala nem luxus, hanem alapvető szükséglet.
Így lettem sport coach és mentor: az a szakember, akit annak idején én is kerestem volna – hogy megmutassa a fiaimnak belső erőforrássá formálni a kihívásokat.
Hogyan segíted a játékosok fejlődését?
Kérdésekkel feltérképezem, hogy jó helyen van-e, szereti-e a sportágat, mi a valódi célja és mit tehet annak eléréséért.
A BEM Sport Coach & Mentor Irodámmal végig patronáljuk a karrierjét: segítünk az étkezésben, az edzéstervekben, tartjuk a kapcsolatot az edzővel és a hiányosságokat erősségekké formáljuk. Amikor csapatot kell választani, felkeresem a megfelelő klubokat, elküldöm az interjúját, videóját és próbajátékot szervezek.
Olyan vagyok, mint egy „angyalka”, aki mindig ott áll a háta mögött és segít.
A tárgyaláson előfordul, hogy érzelmi nyomást helyeznek a játékosra. Ilyenkor mellette ülök, kérdéseket teszek fel a vezetőségnek, így a sportoló tisztábban látja a helyzetét és a szerződés valóban azt tartalmazza, ami neki fontos.
Hogyan lehet az akadályokat máshogy értelmezni?
Nem hiszek a kudarcban – azt tanítom, hogy a nehézség egy fejlődési lehetőség. Ahelyett, hogy hibaként tekintenénk rá, átkeretezzük ugródeszkaként, ami egy magasabb szintre visz.
Nem adok kész megoldásokat, helyette nyitott kérdésekkel segítem elő, hogy a válasz bennük szülessen meg.
Ha egy játékos meccs után dühös marad, nem tudja levezetni a feszültséget, akkor szerepcserével és akciótervvel dolgozunk, hogy a frusztráció ne nyomja el a játékát, hanem belső stabilitássá formálódjon.
Nem véletlen, hogy a legnagyobb sportolóknak is van kutyájuk. A négylábú társ az egyetlen, aki nem hibákat keres, hanem feltétel nélkül örül.
Én világszerte magyar mudikkal dolgozom, akik az egyik legintelligensebb, kihaló félben lévő hungarikum. Ezzel egyszerre mentem a fajtát és segítem a sportolók karrierjét.
Miért fontos a fizikai teljesítmény mellett a mentális fejlődés?
Hogyan játsszon a test, ha az elme nem tud irányítani? Ha a gondolatok negatív spirálba kerülnek – „úgysem sikerül a tizenegyes” –, a test ennek megfelelően reagál és kihagyja. A test követi az elmét, ami azt mondja, „látod, erről beszéltem, hogy kihagyod”.
A coaching során a játékosok megtanulják felismerni és megszakítani ezt a spirált, hogy mentálisan stabilak maradjanak.
Tizenkét évesen írtam egy szöveget, a coaching irodám falán olvasható és azóta is ezt vallom: „Ha félsz, akkor élsz. Ha élsz, akkor félsz is, mely cselekvésre ösztönöz. Merj nagyot álmodni, mert minden megvan benned ahhoz, hogy megvalósuljon, aminek hiszed magad!”.
Milyen elakadás rejlik a motivációhiány vagy a hullámzó teljesítmény mögött?
Gyakran a sportoló maga sem tudja pontosan, mi a problémája. A motivációhiány oka lehet az, hogy nem a saját posztján játszik, így nem tudja megmutatni a valódi kvalitásait. Folyamatos kritika éri, hogy nem hozza a formáját, ami feszültséget szül közte, az edző és a vezetőség között. Ez könnyen kedvét szegheti, hiszen nincs, ami tovább motiválja.
Magyarországon tipikus, hogy a fiatal tehetségeket beskatulyázzák: nem kapnak új kihívásokat, ezáltal nem fejlődnek. Az ilyen elakadások vezethetnek aztán teljesítmény-ingadozáshoz, motivációvesztéshez és befelé forduláshoz.
Mit értesz az alatt, hogy nem csapatot, hanem edzőt keresel a játékosoknak?
Nem az edző személyisége a döntő számomra, hanem az, hogy képes-e a játékossal kommunikálni és beilleszteni a csapatába.
A cél nem az, hogy mindenáron leigazolja, hanem hogy számolni tudjon vele és ne a kispadra kerüljön.
Az érzetekre hagyatkozunk: az edzővel folytatott beszélgetés során ugyanis a játékos érzi, hogy együtt tud-e dolgozni vele, vagy sem.
A döntés során a 18 éves személyiségfejlesztő tréneri tapasztalatom is segít. Világszerte több országban tanultam coachingot olyan elismert oktatóktól, mint S. Tóth Márta – a Lineo International Consulting alapítója –, akivel Lisszabonban mélyítettem el a tudásomat.
Milyen módszerekkel oldod az edző és játékos közti konfliktust?
Először külön dolgozom a felekkel, hogy felszínre hozzam a valódi okokat, ezután közös beszélgetést kezdeményezek, ahol a célra koncentrálva újraépítik a bizalmat és megtanulnak egymással hatékonyan kommunikálni.
Fontos, hogy összehangoljuk a különböző kommunikáció stílusokat – fej, szív, kéz –, így mindenki megértheti a másikat.
Segítek a játékosnak érzelmi feszültség nélkül, a tényekre építve kifejezni magát. Ezáltal a felek racionálisan tudnak egyeztetni, javítani a folyamatokon, és a vezetőség is érzékeli a kialakult harmóniát.
Milyen szülői tévedések árthatnak akaratlanul is a gyermek sportkarrierjének?
A leggyakoribb hibák a túl korai nyomás, az összehasonlítás, a túlzott sztárolás, valamint a saját álmok ráerőltetése. Ha egy szülő nem veszi észre a saját viselkedését, képes szétrombolni a gyerek önbizalmát. Sokszor beletáplálják a gyerekbe, hogy profi:
„lőjél sok gólt, te vagy a gólkirály” és a gyerek elhiszi. Aztán mégsem jönnek a gólok.
A szülő pedig veszekszik, de közben azt hajtogatja, „akkor is te vagy a legjobb”. Ezzel demoralizálja, és végképp eltüntetni a saját gyerekét a pályáról.
A másik ilyen példa, amikor azt mondják, „ha több gólt rúgsz, több pénzt kapsz”. A külső motivációs eszköz sosem működik, csak kiöli a gyerekből a sport szeretetét. És amikor a fiatal játékos már árnyéka önmagának, a szülő kétségbeesik, hogy elment a gyerek kedve a sporttól.
A feladatom, hogy megtanítsam a szülőket kommunikálni és segítsek, hogy a jelenlétük támogató legyen, ne elváró.
Meg kell érteni, hogy a siker nem versenyfutás az idővel, hanem belső érés kérdése.
A szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyereket, ha elesik, válaszoljon, ha kérdése van, és irányítsa megfelelő emberhez, ha szükséges – de ne akarjon szakember lenni.
Sok fiatal tehetség elakad a felnőtt karrier küszöbén. Mi az „ifi játékosból felnőtté válás” valódi kihívása?
A váltás azért nehéz, mert itt már nem az ígéretek számítanak, hanem az önmenedzselés és a fegyelem. Aki nem tanulja meg mentálisan vezetni magát, az könnyen elvész a rendszerben. Én abban segítek, hogy a játékos ne csak a pályán teljesítsen, hanem a saját karrierjét is irányítani tudja.
Sokszor az a probléma, hogy a játékosok fizikálisan és mentálisan sincsenek készen, miközben az átigazolási szezonok rövid ideig tartanak.
Miért specializálódtál a csapatépítő coachingra és mit ad ez a program a sportolóknak?
Mert Magyarországon nem a tehetség hiányzik, hanem a valódi csapategység. Sok játékos inkább az egyéni eredményt hajszolja, kevésbé együttműködő vagy lojális.
A programom célja, hogy a csapat ne csak papíron legyen egységes, hanem valóban együtt gondolkodó rendszerként működjön.
A játékosok együttműködése és a csapategység erősítése az élsportban kulcsfontosságú.
Hetente másfél órában a bizalmat és a kommunikációt fejlesztjük gyakorlatok és játékok segítségével. Feltérképezzük a csapaton belüli szerepeket – legyen az „önfeláldozó”, „zseni” vagy akár a „pletykás” – majd kiaknázzuk ezek pozitív oldalát. A lényeg, hogy a játékosok meglássák: mindenkinek van olyan oldala, amivel a közös sikert szolgálhatja.
Bámulatos, ahogy egyik pillanatról a másikra össze tudnak állni, és képesek egymásért küzdeni. Ilyenkor jobb a hangulat az öltözőben, többet beszélgetnek, elkezdik egymást észrevenni és megérteni. Már nem egymás riválisai, hanem egymás erőforrásai.
Ha ezt megértik, még a kevésbé tehetséges csapatból is a legsikeresebb válhat.
Több országban éltél hosszabb ideig. Milyen tapasztalatokat hoztál magaddal a nemzetközi sportkultúrákból?
Külföldön teljesen más a sportkultúra: más a nevelési szemlélet, a nyomáskezelés és a sport nyelvezete.
Ahol eredmény van, ott mindig jelen van a belső motiváció és a személyre szabott mentális támogatás, ami természetes része a felkészülésnek. Ezt szeretném itthon is alapként beépíteni, különösen a csapatoknál.
Egy magyar válogatott edző egyszer azt mondta nekem, „az emberi test nagyon lusta, aki mozgatja, az az agyunk és a belső motivációnk”. Úgy vélem, ha a fej tiszta, a sportoló bármit képes elérni.
Más országokban látható, hogy a pozitív szemlélet milyen módon erősíti a sportolókat.
Ha például meghal a sportoló nagymamája, az szétszedi a játékost. De ha átkeretezi pozitívvá, akkor felfoghatja úgy, hogy „nyolcvan éves volt a nagyi, milyen jó, hogy ilyen sokáig vele lehettem”. Így már egész más attitűddel megy fel a pályára.
Tipikus magyar mentalitás, hogy „ha visszalépsz, akkor minden munkád elveszett”. Külföldön egy sportoló tudatosan egyet hátralép, hogy aztán kettőt előre ugorjon.
Mi volt a munkád során a legemlékezetesebb történet?
Egy játékos kérte, hogy segítsek neki csapatot szerezni. Leszerveztem a próbajátékokat, elmondtam az időpontokat, de egyszer sem ért oda. Amikor az ország egyik végében kellett volna lennie, ő elment a másikba.
Az utolsó próbajátékon azonban jól teljesített, mert tudta, hogy mindent leszerveztem, csak a játékra kellett figyelnie.
Bement az öltözőbe, felvette a mezt, majd lejátszotta úgy a második félidőt, hogy a másik csapathoz kellett volna beállnia. Amikor kiderült a tévedés, viccet csináltam az egészből, és kiálltam mellette. Ennek köszönhetően újra behívták próbajátékra, majd szerződést is kapott.
Ez bizonyítja: ha mentálisan erős egy játékos és bízik a mentorában, akkor a legnagyobb hibából is lehet siker.
Mi az az egy mondat, amit minden sportolónak a cipőjére írnál, hogy végigkísérje az útján?
„Nem vagy egyedül, csak még egy lépés”. Ez a gondolat a legnehezebb napokon is túlviszi a sportolót, mert a siker akkor jön, amikor épp feladnánk.
További információt a BEM Sport Coach & Mentor Iroda weboldalán, a Facebookon és az Instagramon találsz.
Kiemelt kép: Sári Enikő
