Miért maradunk olyan kapcsolatban, ahol bizonytalanságban tartanak minket? Varga Anita, a radfigyelek.hu alapítója segít felismerni a tiszta szándékot, és megtalálni a valódi biztonságot a párkapcsolatban.
Mi alapján tudjuk eldönteni egy párkapcsolatban, hogy a másik fél szándékai tiszták?
A legfontosabb az, hogy a másik ember szavai és tettei összhangban legyenek, hogy következetes maradjon. Nem kell találgatni, mit gondol, mit akar vagy mit érez – mert kimondja. Nem kell állandóan értelmezni a viselkedését. Nem játszmázik, nem tűnik el, majd bukkan fel újra magyarázat nélkül, hanem vállalja önmagát és a kapcsolatot is. Érezhető, hogy jelen van, érdeklődik, és nem csupán akkor, amikor számára kényelmes. Nem hagy minket bizonytalanságban, nem kérdőjelezi meg az értékünket, hanem biztonságot teremt.
A tiszta szándék nem tökéletességet, hanem nyitottságot jelent a valódi kapcsolódásra – arra, hogy a nehéz pillanatokban is őszintén lehessen beszélni.
Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek vagy félreértések, hanem azt, hogy ezekben is ott van a törekvés a rendezésre. Akinek komolyak a szándékai, az nem tűnik el sem a kapcsolatból, sem a konfliktusokból: kommunikál, felelősséget vállal, és nem mentegetőzik. Nemcsak mondja, hogy fontosak vagyunk neki, hanem érezteti is: a jelenlétével, figyelmével és megbízhatóságával.
Gyakran azzal magyarázzuk a másik viselkedését, hogy „fél megnyílni” vagy „idő kell neki”. Mikor érdemes felhagyni a találgatással?
Sokszor azért kezdünk el találgatni, mert reméljük, hogy a másik viselkedése mögött valamilyen megoldható ok húzódik – például, hogy még nem áll készen egy kapcsolatra, ezért időt kell adnunk neki. De amikor valaki hosszabb távon ellentmondásosan viselkedik – egyszer közeledik, aztán eltávolodik, eltűnik, majd újra megjelenik –, az nem a bizonytalanságát mutatja, vagy azt, hogy fél megnyílni.
Ez valójában információ a saját működéséről, egy üzenet, amit nem mindig akarunk meghallani.
A rossz hír pedig, hogy mindez nem fog megváltozni – akkor sem, ha időt, türelmet vagy megértést adunk neki –, mert nem tőlünk függ, hanem a személyiségéből fakadó mintázattól.
A találgatás határa ott húzódik, ahol a másik viselkedése már rendszeresen szorongást vagy bizonytalanságot kelt bennünk. Ha hetek vagy hónapok óta azon gondolkodunk, „vajon mit akar tőlem?”, akkor valójában már megkaptuk a választ. Egy érzelmileg elérhető ember mellett nem kell találgatni: érezni lehet a figyelmet, a jelenlétet és a tiszta szándékot.
Ahelyett, hogy a másikat próbálnánk megfejteni, megmenteni vagy felmenteni a viselkedése alól, érdemes inkább befelé figyelni és feltenni magunknak a kérdést,
„miért maradok olyan helyzetben, ahol nem kapok egyértelmű választ, miért választok olyan embert, aki mellett bizonytalanságot élek meg?
Ha innen közelítünk, és felismerjük, majd átdolgozzuk magunkban a gyökérokokat – azokat a mintákat, amelyek miatt tudattalanul ilyen szituációkba kerülünk –, akkor nemcsak a kapcsolataink válnak tisztábbá, hanem az önbecsülésünk is megerősödik.
Hogyan lehet egyensúlyt tartani az érzelmi nyitottság és a saját határaink védelme között?
Sokszor azt hisszük, ha nyitottak vagyunk, akkor mindent el kell viselnünk és bármilyen helyzetben elérhetőnek kell lennünk a másik számára. Pedig az érzelmi nyitottság nem azt jelenti, hogy lemondunk a határainkról – épp ellenkezőleg. Csak akkor tudunk valóban nyitottak lenni, ha biztonságban érezzük magunkat a saját határainkon belül.
A nyitottság nem egyenlő a határtalansággal. Egy egészséges kapcsolatban ez a két dolog kéz a kézben jár: képesek vagyunk őszinték és elérhetőek lenni, miközben meg tudjuk húzni a határainkat a számunkra fontos dolgokban.
Nem attól kerülünk igazán közel a másikhoz, hogy mindent odaadunk, hanem attól, hogy önazonosak maradunk, és bizonyos helyzetekben nemet tudunk mondani. Az igazi közelség nem ott kezdődik, ahol az egyik fél feloldódik a másikban, hanem ott, ahol mindketten megőrzik önmagukat.
Az egyensúly kulcsa az önismeret: hogy tisztában legyünk az érzéseinkkel, a szükségleteinkkel, és tudjuk, mit adhatunk anélkül, hogy közben elveszítenénk önmagunkat. A határok nem falak, hanem védelmet nyújtó keretek, amelyekben a kapcsolat egészségesen tud növekedni. Ha megtanuljuk őket szeretettel meghúzni, akkor a nyitottság többé nem veszélyt, hanem a valódi intimitás lehetőségét jelentheti.
Mit tegyenek azok, akik nehezen engedik el a bizonytalan kapcsolatukat?
Gyakran maradunk benne bizonytalan kapcsolatokban, mert reménykedünk a változásban, vagy attól félünk, hogy a szakítás után nem találunk mást. Bízunk abban, hogy a másik megváltozik, elérhetőbbé válik, és végre megadja azt a biztonságot, amire vágyunk.
Pedig a legtöbbször nem a másik embert nem tudjuk elengedni – hanem azt az érzést, amit mellette megéltünk, vagy megélni szerettünk volna.
A gyógyulás ott kezdődik, amikor a figyelmünket visszafordítjuk a másikról önmagunkra. Amikor nem azt kérdezzük, „miért nem választ engem?”, hanem azt, „miért maradok ott, ahol nem érezhetem magam biztonságban?” Ez az önreflexió az első lépés a valódi szabadság felé, ahhoz, hogy egyszer majd olyasvalaki mellett tudjunk megnyílni, aki érzelmileg elérhető, és akivel nem kell többé küzdeni az egyértelmű, kölcsönös kapcsolódásért.
Fontos, hogy akik ezt élik meg, kezdjenek el dolgozni a saját kötődési mintáikon: forduljanak önismereti terapeutához, tárják fel és dolgozzák át azon tudattalan mintáikat, amelyek legtöbbször gyermekkorban gyökereznek és amelyek miatt újra és újra hasonló kapcsolati köröket futnak.
További információkért látogass el a radfigyelek.hu weboldalra vagy kövesd Anitát az Instagramon.
Kiemelt kép: Papp Fanni
