A meseterapeuta nem pusztán mesét mond, hanem lélektörténeteket tár fel. Mert ott, ahol a szavak már nem gyógyítanak, a mese még igen.
Mi volt a kedvenc meséd?
Gyerekkoromban nagyon szerettem a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című svéd-csehszlovák-japán rajzfilmet. A főszereplője egy kisfiú volt, aki egy házilúd hátán repült a levegőben és különböző kalandokba keveredett. Csak később, felnőtt koromban jöttem rá, miért szeretem ezt a mesét: mert imádok utazni – főleg repülővel –, és új utakra lelni, ahogy Nils is tette.
Mikor érezted először, hogy a mesék gyógyító hatásúak?
Felnőtt fejjel tapasztaltam meg, amikor találkoztam egy tunguz népmesével, ami mostanra a kedvencemmé vált, a címe Lotilko szárnyai. Észre sem vettem, hogy akinek csak lehetett, ezt a mesét is meséltem, egyéni és csoportos foglalkozásokon egyaránt.
Ez egy veszteségfeldolgozó történet, amely megtanítja többek között azt, hogy minden nehéz helyzetből fel tudunk állni,
ha türelmesek vagyunk önmagunkkal. A mai napig sokat segít nekem, amikor változásokat élek át az életemben.
Miben más a Ligetszépe meseterápiás módszer egyéb meseterápiáktól?
A Ligetszépe meseterápia mögött egy emberközpontú tudomány, az antropozófia áll. Ez a módszer leginkább a Waldorf iskolák módszertanához illeszkedik, alapja pedig az emberi életkor fejlődési sajátosságainak figyelembevétele. Kidolgozója Szentkúti Márta, aki maga is Waldorf pedagógusként dolgozott.
Hogyan képzeljünk el egy foglalkozást?
Az egyéni foglalkozás máshogy zajlik, mint a csoportos. Felnőttek esetében első alkalommal az életút feltérképezésével kezdünk: hol voltak és vannak elakadások, melyek a nehézségek az életében, csak ezután választunk mesét. Dolgozhatunk a kedvenc meséjével vagy én választok a Mesemátrix módszer alapján.
A mesemondás után beszélgetünk a szereplőkről, valamint minden olyan tényezőről, ami feljön ennek kapcsán.
Gyermekek esetében a terápiát megelőzi egy konzultáció a szülővel, ahol átbeszéljük az anamnézist, én pedig felállítom a mesék sorrendjét. Amikor a gyermek eljön hozzám, ráhangoló játékkal kezdünk, majd a mesemondást követi egy alkotó folyamat: rajzol, fest vagy gyurmázik, az alapján, ami a legjobban tetszett neki a mesében. Nagyobb gyerekekkel van lehetőség önismereti kártyákkal dolgozni.
Mi történik, ha az érintett személy nem tud azonosulni a mese főszereplőjével?
Gyakran előfordul, hogy egy mellékszereplővel vagy az álhőssel tud valaki azonosulni. Nem is ez a lényeg a folyamatban, hanem az, hogy hol, melyik jelenetben látja magát a mesében. Ez a legbeszédesebb tanítás nekünk, hiszen minden szereplő mi magunk vagyunk, csak különböző szituációkban.
Mennyire nyitottak a felnőttek erre a módszerre?
Kevésbé nyitottak az egyéni terápiára, mert sajnos a mai napig él az a tévhit, hogy a mese gyerekeknek való. Önismereti csoportfoglalkozásokon viszont szívesen vesznek részt. Ilyenkor többnyire népmesékkel dolgozunk, valamint Grimm és Andersen mesékkel. Számos olyan történet van, amely kifejezetten 12 vagy 16 éves kor felett ajánlott és erről a felnőttek gyakran itt szereznek tudomást.
Létezik olyan mese, amely mindenkire hat?
Nem tudhatjuk előre, kire hogyan fog hatni a mese, mert ez teljesen egyéni folyamat. Tapasztalatom szerint akadnak olyan mesék, amelyek szinte mindenkire hatottak eddig, akinek elmeséltem. Ugyanakkor találkoztam olyan emberrel, aki kevésbé szeretett egy mesét, mert valószínűleg olyan személyre, helyzetre emlékeztette, aki vagy ami nehéz érzéseket váltott ki belőle.
Milyen változásokat tapasztalsz a résztvevők életében a meseterápia hatására?
Meghatározó előrelépést akkor tapasztalok, amikor hosszabb meseterápiás folyamatban vesz részt egy gyermek. Emellett fontos, hogy a szülő is benne legyen valamilyen önismereti munkában, vagy legalább megbeszéljük, mit tud hozzátenni otthon a helyzet javításáért. Másfél évig járt hozzám egy öt éves kisfiú, akinek az édesapja meghalt, nehéz gyászfolyamaton ment keresztül ő is és az édesanyja is. Szépen tudtunk együtt dolgozni és ahogy teltek a hónapok, egyre javult az állapota; már nem riadt fel éjjelente, nem sírt minden ünnepnap, hogy hiányzik az apukája és az iskolában is be tudott illeszkedni, lettek új barátai.
További információt a zoldandrea.hu és Csillagszem Meseterápia oldalakon találsz.
Olvasd el Andrea kedvenc meséjét, a Lotilko szárnyait.
Kiemelt kép: Tolvaj Annamária
