Kisgyermekkorban megvan az a képességünk, hogy könnyedén nemet tudunk mondani másoknak, aztán felnövünk és mintha mindez elpárologna, újra kell tanulnunk a határhúzást. Miért ördögtől való kimondani, hogy nem?
A nemet mondás alapvetően a másik ember kérésének elutasítása, ami kellemetlen érzés. A dackorszak idején ösztönös igényünk van arra, hogy kialakítsuk a személyes autonómiánkat és ilyenkor játszi könnyedséggel mondunk ellent bármire, amit épp nem szeretnénk. De mi a helyzet később?
Íme 3 ok, ami felnőttként visszatarthat minket
- Félelem a következményektől: sokszor úgy gondoljuk, jobb alávetni magunkat mások akaratának, különben magunkra haragítjuk őket. Ha például a szomszéd megkér, hogy reggel húzzuk ki a kukáját, mert ő nem lesz itthon, mi inkább megcsináljuk a jó kapcsolat megőrzéséért, annak ellenére, hogy aznapra szabadságot vettünk ki és aludhatnánk.
- Megfelelési kényszer: alapvető érzelmi szükségletünk, hogy szeressenek és elfogadjanak minket. Sok esetben éppen ennek hatására önként vállalunk kötelezettséget arra, hogy kielégítsük a körülöttünk élők igényeit, legtöbbször a sajátunk rovására. Az a megélésünk, miszerint ha nemet mondunk a szeretteinknek, akkor csalódást okozunk nekik, felerősíti bennünk az elhagyatottság érzését, ezért gőzerővel támogatjuk őket, még akkor is, ha az eredmény a saját kimerülésünk.
- Lelkiismeret-furdalás: és a hozzá gyakran társuló szégyen egy proszociális érzés, amely segíti a kapcsolataink kialakulását és fenntartását. A feleslegesen érzett bűntudat ugyanakkor erősen gátolja az életünket, mert ennek az érzelmi válaszreakciónak a következtében olyan dologra is igent mondunk, amire szívünk szerint sosem tennénk.
- Alacsony önértékelés: előfordul, hogy úgy tekintünk magunkra, mintha a saját életünk, érzéseink kevésbé lennének fontosak, mint másoké. Az önbizalomhiány rendre rámutat arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a saját nagyszerűségünket és egyfajta teljesítménykényszerrel akarjuk igazolni a külvilág számára, hogy értékesek vagyunk.
- Megszokás: mindannyian belefutottunk már olyan szituációba, ahol a felénk irányuló kérésre gondolkodás nélkül rávágtunk egy hatalmas igent. Ilyenkor a komfortzónánkba szilárdan beépült az automatikus jóváhagyás program, vagyis a válaszaink döntő többsége kizárólag igenekből áll, ez pedig a spontaneitás helyett benne tart minket egy beragadt működésben.
Hogyan sajátítsuk el a nemet mondás képességét?
A következő néhány eszköz megkönnyíti, hogy kiálljunk magunkért:
- Idő: a nemet mondás egyik hatékony taktikája, ha időt kérünk, ezzel csökkentve az azonnali válaszadás okozta stresszt. Ilyenkor érdemes egy kicsit félrevonulni és fontolóra venni, hogy valóban eleget szeretnénk-e tenni a kérésnek. Ebben az esetben mondhatjuk azt, hogy „Érdekes felvetés, kérlek térjünk vissza rá egy óra múlva, hogy átgondolhassam”.
- Magabiztosság: a hezitálás bizonytalanságot jelez és támadási felületet adhat velünk szemben a másik fél számára. Mindig igyekezzünk határozott választ adni és lehetőleg mellőzzük a magyarázkodást.
- Udvariasság és őszinteség: soha ne kezdjünk bele hazugságokba csupán azért, hogy kifogásokat keressünk. Válaszolhatjuk egyszerűen azt, hogy „Ez nem megoldható számomra”, vagy „Köszönöm a meghívást, de sajnos nem tudok ott lenni”. A jó modor és a hiteles válaszadás mindig szavahihető jellemre vall.
- Gyakorlás: ha éles helyzetben leblokkolunk, akkor gyakoroljunk minél többet. Álljunk a tükör elé és játsszuk újra a számunkra nehéz párbeszédet, vagy alakítsunk ki egy barátunkkal olyan szituációt, ahol a másik kérést fogalmaz meg felénk, nekünk pedig nemet kell rá mondani. Kezdetben nehezünkre fog esni, idővel mégis egyre inkább belejövünk.
- Dolgozd fel a bűntudatot: teljesen normális, ha egy-egy visszautasítás során bűntudat ébred bennünk. Néhány ember szeret lelkiismeret-furdalást kelteni és önzőnek kikiáltani másokat. Emlékezzünk rá, hogy jogunk van kiállni a szükségleteink mellett még akkor is, ha ez nem tetszik mindenkinek.
- Alternatíva: az örök Jolly Joker, ha megoldást szeretnénk találni a nemet mondás problémájára, hogy felkínálunk más lehetőséget. Például ha az egyik kollégánk segítséget kér, ajánlhatunk valaki mást magunk helyett, azzal a mondattal, hogy „Úgy gondolom Péter megfelelőbb kompetenciával rendelkezik ebben a kérdésben, mint én”, a szomszédnak pedig mondhatjuk azt, hogy „Sajnálom, szerda reggel nem tudom kihúzni a kukát, kedd este viszont szívesen megteszem”.
A nem egy hatalmas igen
Összhangban lenni a meggyőződéseinkkel és ennek megfelelően cselekedni azt jelenti, hogy tiszteljük önmagunkat. Nagyrabecsülésünk jeléül pedig egyre könnyebben tudunk majd nemet mondani másokra, hogy igent mondhassunk saját magunkra. Ennek hála, elevenebbnek fogjuk érezni magunkat és sokkal több energiánk marad azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak nekünk.
Emlékeztessük magunkat, hogy a határaink meghúzása nem önzőség, hanem szükségszerű folyamat, amit gyakran kell alkalmaznunk azért, hogy képesek legyünk egészségesebb kapcsolatokat kialakítani másokkal.
Forrás: médoucine
Kiemelt kép: cottonbro studio/Pexels
