A siker jutalma sokszor nem a taps, hanem az irigység. A kiemelkedő teljesítményt ugyanis az emberek többsége nem ünnepli, hanem letöri. Mi áll a világszerte ismert magas pipacs szindróma hátterében?
Mi a magas pipacs szindróma?
Maga a kifejezés Ausztráliából származik, és arra utal, hogy azokat az embereket, akik kiemelkednek a többi közül – mint a pipacsok a mezőn –, mások hajlamosak kritizálni, „visszavágni”, mint a kertész, aki lenyírja a túl magasra nőtt fűszálakat. A jelenség megfigyelhető a munkahelyen, iskolában vagy akár a közéletben: aki feltűnően tehetséges, sikeres vagy ambiciózus, az könnyen más emberek céltáblájává válhat.
Miért nehéz elviselni a sikert?
A magas pipacs szindróma mögött többnyire pszichológiai és társadalmi tényezők állnak. Az emberek többsége kényelmetlenül érzi magát, ha valaki túl gyorsan halad előre vagy túl sok figyelmet kap.
Amélie Boukhobza, klinikai pszichológus kiemeli: „Néha a másik ember sikere olyan, mint egy tükör.
Megmutatja a saját hiányosságainkat, kudarcainkat, vagy egyszerűen azt, hogy mi magunk nem voltunk olyan sikeresek. A csodálat helyett fenyegetve érezzük magukat, mintha a másik ember sikere csökkentené a sajátunkat.”
Az irigység oda vezet, hogy a „kiemelkedőket” legtöbbször inkább lehúzni akarják, nem felemelni, ami hosszú távon nemcsak az egyéni teljesítményt, hanem a közösség fejlődését is gátolja.
Hatásai az egyénre
A jelenség következtében érthető, hogy egyesek visszafogják magukat és nem vállalják fel a dicsőséget vagy az újabb ötleteiket, mert tartanak a kritikától. Ilyenkor bizalmatlanabbá válnak a környezetükkel szemben és inkább elutasítják a sikerek megünneplését, ami csökkenti az önbizalmat.
Amíg a „láthatatlanná válás” stratégiája átmenetileg megvédheti az embert, később komoly károkat okozhat a karrierben és a mentális egészségben.
Mit tehetünk?
Fontos felismerni, hogy a kritika legtöbbször nem a mi értékünkről, teljesítményünkről árulkodik, hanem mások bizonytalanságáról szól. Érdemes ezt a mindennapokban tudatosítani, és nem védekezéssel, hanem belső stabilitással reagálni. „Semmiképpen sem úgy, hogy lekicsinyeljük a történteket, nehogy bárkit is felbosszantsunk” – állítja a pszichológus.
Maradjunk aktívak közösségi és szakmai szinten, hogy elkerüljük az elszigetelődést. Az önbizalom fejlesztése és a világos kommunikáció segít abban, hogy magabiztosan képviseljük az eredményeinket anélkül, hogy arrogánsak lennénk. Legyünk képesek megkülönböztetni az építő kritikát a rosszindulatú támadásoktól, és egészséges határok meghúzásával őrizzük meg a belső egyensúlyunkat, miközben továbbra is nyitottak maradunk a fejlődésre és a valódi visszajelzésekre.
Segíthet, ha támogató közegben mozgunk és olyan mentort, mentálhigiénés szakember keresünk, aki segít visszanyerni az erőnket, amikor a külső elvárások elbizonytalanítanak.
A siker ünneplése
A magas pipacs szindróma ellenszere az elismerés: ha megtanuljuk ünnepelni mások sikereit, nemcsak őket támogatjuk, hanem saját szemléletünket is tágítjuk.
Ahelyett, hogy letörnénk a „kiemelkedőket”, erőt meríthetünk belőlük, hiszen mások eredményei inspirációt adhatnak, hogy mi magunk is bátrabban vállaljuk a tehetségünket, céljainkat és fejlődés iránti vágyunkat. Így a versengés helyét fokozatosan átveheti a kölcsönös tisztelet és az együtt növekedés kultúrája.
Kiemelt kép: Freepik.Diller/Freepik
Források: Doctissimo, Ieseg-Network, The Body Optimist
