Ki ismerhetné Tokaj szívét jobban, mint az, aki gyermekkora óta minden lépésével a város utcáit járja? Szegedi Mártival, a 2024-es European Travel Awards díjas idegenvezetővel beszélgettünk.
Tokaj egy a 27 borvidéki település közül, mégis általa ismeri a világ az egész térséget. Mi az a történelmi, emberi vagy szimbolikus többlet, ami szerinted ezt a várost a borvidék arcává tette?
Mindenek előtt, talán a természeti adottságai. A tokaji Nagy-Kopasz hegy az Alföld felől már messziről látszik, tájékozódási pont. Petőfi Sándor Útirajzok című művében így ír róla: „[…] keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér, ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, […]”.
A város és a térség is találkozások színhelye. Tokajnál találkozik a Tisza és a Bodrog, a térség az Északi-középhegység és az Alföld határvidéke. Évszázadokon át itt volt a legegyszerűbb átkelni a Tiszán, a révet vár védte. A kereskedelmi utak találkozásánál kialakult a piac és ezzel együtt egy sok nemzetiségű, színes kultúra. Hat felekezet élt itt békében egymással, ami a borvidéken egyedül Tokaj városára jellemző.
A város 2002-ben felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj névvel. Mit veszítünk el, ha kizárólag azon az egy lencsén keresztül nézünk Tokajra, hogy „csak bor”?
Az érem másik oldala vész el. A szőlő megtermett volna magától is, hiszen a vidék elhagyatottabb területein a mai napig megterem a Vitis Sylvestris, a ligeti szőlő (van, aki vadszőlőnek ismeri). Ahhoz, hogy ebből nagy mennyiségű, és jó minőségű bor legyen, hogy ez messzi tájakra jusson el, ahhoz már az ember munkája kell.
Tagadhatatlan, hogy a borral „kerültünk fel a térképre” a 15. században, de ennek előállításához, kereskedelméhez, irodalmi művekben való szerepléséhez sok ember még több munkája kellett; akiknek volt élete a szőlőn és a boron túl is.
Építettek lakóházakat, pincéket, templomokat. Minimális ipar is volt a térségben: hordókészítők, kerékgyártók, kötélverők, a háztartásban szükséges használati tárgyak előállítói. Ezek a szakmai tudások napjainkra kezdenek kihalni.
Szellemi-művészeti öröksége talán még ettől is több. Gondoljunk a Sárospataki Kollégiumra, ami a 16-17. században a térség Oxfordjának számított, vagy a Vizsolyi Bibliára, vagy a 19. század végén a filoxéra vész utáni szőlőnemesítésre és a borvidék újraindulására. Művészeti szempontból a görög katolikus templomok ikonosztázai, vagy a mádi zsinagóga épülete említésre méltó. Ugyanakkor a 15. század előtt is éltek itt emberek. Régészeti szempontból kiemelkedő a Bodrogkeresztúri Kultúra (Kr. e. 4000 – 3600), vagy a középkorból a pálos kolostorok maradványai.
2024-ben örökségturizmus specialistává váltál a Tokaj-Hegyalja Egyetemen. Hogyan formálta ez a képzés a térségről alkotott szemléletedet?
Tágította, abból a szempontból, hogy még több részletre világított rá.
Addig is tudtam, hogy sok felfedeznivaló van a térségünkben, egy kincsesládán ülünk, csak ezt nem tudatosítjuk magunkban.
Ha pedig mi sem vagyunk tisztában az értékeinkkel, hogyan várhatjuk el másoktól, hogy felfedezzenek minket, hogy megadják az itt élőknek és a térségnek járó tiszteletet, elismerést?
Tavaly elnyerted a European Travel Awards 2024 díjat a legjobb történelmi és kulturális idegenvezető kategóriában. Mi a titkod, hogyan tudsz egy városi sétát valódi élménnyé varázsolni?
Erről a sétálókat kellene megkérdezni, mert mindenkinek más jelenti az élményt: valakinek a tudásanyag, másnak a stílus, ahogyan ezt előadom. Próbálom a nagy összefüggéseket láttatni és a színfalak mögötti világokat feltárni. Lehet, hogy a történetek mai szóhasználattal és humorral történő előadása a titok. Mondok egy példát:
Amikor II. Rákóczi Ferenc életéről mesélek a szobránál, elmondom, hogy a sógora, Aspremont Ferdinánd gróf igyekszik őt nősülésre bírni. Hogy Aspremont gróf 29 évvel idősebb, mint Rákóczi Julianna, az most csak egy apró, mellékes adalék. Képzeljük el II. Rákóczi Ferenc arcát, amikor megkapja a sógora levelét.
– Nősüljek meg? Aztán kit vegyek el? – gondolja magában.
Abban az időben a párkeresés nem volt egyszerű feladat. Nem volt Tinder, hogy gyorsan végignézze a szóba jöhető jelölteket.
A többi titkomat nem árulom el, a bűvész sem avatja be a nézőket minden trükkbe.
Számodra Tokaj nem úti cél, hanem a szülővárosod és otthonod is egyben. Melyik az a régi történet, amely személyesen is megérintett?
Ez egy nehéz kérdés. Szeretem azokat, amelyek óriási érzelmi íveket járnak be, mint például Paulay Ede története, aki a tokaji sómázsa-mester elsőszülött fia volt, egy lázadó kamasz, akiből később a Nemzeti Színház igazgatója lett, majd éppen az 58. születésnapján érte a halál.
Ugyanilyen meghatározó élmény számomra az is, amikor a levéltárban egy dosszié végiglapozása közben olyan dokumentumra bukkanok, amit tudomásom szerint még nem publikáltak, és én mutathatom meg a sétálóknak.
De erről most nem árulhatok el többet – aki kíváncsi, az a „Szép kis kompánia!” című görög tematikájú sétán megismerheti a részleteket.
További információkért látogass el a Tokaji séta weboldalára vagy kövesd a Facebookon és az Instagramon.
Kiemelt kép: Oláh Petra
