Néha egyetlen jó kérdés is elég ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a párunkhoz.
Kőrösi Andreával, a Párkapcsolati Kártyák kitalálójával arról beszélgettünk, miért nem kudarc, ha romantika helyett egy tisztító veszekedéssel indul a játék.
Mi nők mély, lélekemelő beszélgetésre vágyunk a kártyák segítségével, míg a férfiak többsége a túlélésre játszik és beéri egyszavas válaszokkal. Mi a magyarázata ennek?
Talán az, hogy általában – nem mindig és nem minden helyzetben -, de a női és férfi agy másképpen működik. Mi elemezni, szétszedni és minden részletet tudni szeretnénk, a férfiak pedig inkább cselekedni.
Nézd meg például, amikor valamelyik félnek problémája van. A nő első körben beszélni kíván róla, kiventilálni, megosztani valakivel. A férfi első reakciója pedig a megoldásra törekvés, azaz a célorientáltság. Valami ilyesmi húzódik a Párkapcsolati Kártyákhoz való hozzáállásban is.
Míg a nő arra vágyik, hogy egy kérdés kapcsán elinduljon egy mélyebb beszélgetés, addig a férfi, mivel azt szereti, ha a dolgok működnek, itt is a hatékonyságra törekszik. Vagyis neki fontos a végkimenetel.
Egy felmerülő kérdés kapcsán ő elsősorban az eredményre koncentrál, hogy ezt a kérdést „jól megválaszoltam„, ebből a helyzetből „győztesként” kerültem ki.
Ha elemezni kell egy kérdést, esetleg kiderülhet, hogy nem minden apró részletben következetes, és nem mindenre tud hatékony, pozitív vagy tudatos választ adni. S ha egy válasz ilyen, nos, az magában rejti a tévedés vagy téves nézőpont lehetőségét, és az hagyományos értelemben nem férfias.
Ezen könnyen lehet segíteni, ha mindjárt a játék elején tisztázzuk a szabályokat. Azaz nincs jó vagy rossz válasz, csak a ti saját válaszotok.
Nem kötelező minden kérdést megválaszolni, nem kell végigrohanni a játékon. Előfordulhat, hogy egyszerre csak egy kérdést fogtok kibontani. A cél az, hogy jó beszélgetés kerekedjen belőle, ahol mindenki szabadon, ítélkezés nélkül véleményt nyilváníthat. Persze közben magunkról beszélünk, a belső világunkat tárjuk fel, ez pedig bátorságot igényel. Ugyanakkor megéri, hiszen így kerülhetünk közelebb önmagunkhoz és a társunkhoz.
Hol van a határ a játékos kapcsolódás és a burkolt vallatás között?
A játék célja soha nem a rejtett számonkérés. Egyik kérdéskártya sem akar semmit kierőszakolni, csupán elgondolkodtatni.
Azonban valami oka nyilván van, ha egy játékos úgy érzi, az egyik kártya még „játékos kapcsolódás”, a másik pedig „burkolt vallatás”.
Ha azt szeretnénk vizsgálni, hol van a határ a kettő között, azt csakis mi magunk tehetjük meg. Ez minden párnál és minden embernél máshol húzódhat.
Akad olyan, aki egy kérdést könnyedén megválaszol és azt érzi, ebben nincs semmi kihívás, gyerünk tovább. Míg más ugyanezen sokáig tipródhat, esetleg felháborodik, hogy lehet egyáltalán ilyet kérdezni. Mindenkinél egyéni, melyik kérdés lesz az ő „nyomógombja”.
Ezért is terveztük meg a párommal úgy a játékot, hogy három szintre osztottuk a kérdéseket. A fokozatok így épülnek fel: Könnyed – Valódi – Nyers. Más megközelítésben: Felismerés – Felfedezés – Mélyebb megértés.
Az első egy könnyed, induló szint. A második már nyitottabb, bátrabb hozzáállást igényel, a harmadik pedig lehet olyan, ami a komfortzónánkat feszegeti. Ezáltal lehet a kérdéseknek és a közös játékunknak egy íve, amit bejárhatunk együtt.
Hogyan kerülhetjük el, hogy a kártyákkal sarokba szorítsuk a párunkat?
Ebben szintén az segíthet, ha előre tisztázzuk a játékszabályokat, azaz nem kötelező minden kérdést megválaszolni. Lehessen élni a vétó-joggal.
Mindenkinél egyéni, hol húzódik a határ az egyszerűbb és az érzékenyebb témák között.
Akár úgy is játszhatjuk, hogy amikor kihúzunk egy kártyát, mindketten megszavazzuk, hogy megválaszoljuk-e a kérdést vagy sem. Ha mindketten beleegyezünk, akkor mehet a válaszadás. Érdemes felváltva válaszolgatni, egyszer te kezded, egyszer én.
Ez pedig már csak egy érdekes megjegyzés és természetesen nem kötelező e mentén haladni: „Ahol a fájdalom, ott a fejlődés lehetősége” – azaz, ha egy kérdés intenzív érzéseket vált ki, bosszant, felidegesít vagy megbotránkoztat, azzal érdemes foglalkozni, mert valamilyen oknál fogva dolgozik bennem.
Ami pedig benned zavar, azzal kapcsolatban általában magamban van békétlenség.
Viszont ez már tényleg messzire vezet, és a Párkapcsolati Kártyáknak egyáltalán nem célja az önismereti fejlesztés vagy pszichológiai tanácsadás. Ha valaki mégis ezek felé terelődik, az sem gond. De az elsődleges cél mindig a játék, a közös beszélgetés, ami összehozza a párokat.
Miért ijesztőbb egy férfinak szemkontaktust tartva sebezhetőnek lenni a kanapén, mint chaten elküldeni egy emojit vagy az AI-ra bízni a válaszadást?
Szerintem ez arról szól, mennyire vállalom fel magam face-to-face a párom előtt. Ha egymással szemben ülve játszunk a kanapén, az egy direkt pozíció. Ott a tekintet és a testbeszéd is árulkodik arról, mi zajlik bennünk. Ilyenkor egy férfi, de akár egy nő is érezheti azt, hogy kiszolgáltatott, nincs távolság és idő átgondolni a mondandót, rögtön választ kell adni és itt kibukik az őszinteség. Ha chaten játszunk, akkor mindjárt adott egy fizikai távolság és kapunk időt a válaszadásra.
Ez biztonságosabb helyzetet teremt azoknak, akik tartanak attól, hogy az első, zsigerből jövő válaszuk esetleg nem lesz „elég jó”.
Ha egy férfi azt érzi, hogy a kanapén ülve játszani túlzott sebezhetőséggel jár, akkor lehet, hogy még nagyon meg akar felelni a szeretett nőnek. Bizonyítani akar vagy attól tart, ha őszintén megmutatja önmagát, akkor esetleg elbukna a párjánál és elvesztené a nő érdeklődését, szeretetét. Ez a hozzáállás úgy vélem egy friss kapcsolat esetében lehet jellemző.
Aki pedig az AI-ra bízza a válaszadást, az szintén jó színben akar feltűnni, a legjobb képet akarja mutatni magáról. Nem bízik abban, hogy a saját válasza is „elég” lesz, holottt valójában a társa éppen arra lenne kíváncsi. Az ilyen férfi egyszerűen nem akar hibázni.
Szerinted kudarc, ha a kártyák nem romantikát, hanem tisztító vitát indítanak be?
Abszolút nem. Nincs kőbe vésett célja a kártyáknak, kivéve talán azt, hogy közelebb hozza egymáshoz a párokat. Ez megtörténhet úgy, hogy elfelejtett emlékeket idéznek fel, meg nem élt vágyakat hoznak felszínre, abszurd helyzetekbe képzelik magukat és nevetnek, vagy éppen egy tisztító vitában találják magukat, aminek a végén azt érzik,
„úristen, milyen hurrikán söpört végig rajtunk”, mégis tisztábban látják önmagukat, és a kapcsolatot is.
Amikor a szeretet továbblendíti őket és azt érzik, az ellentétekkel együtt is ragaszkodnak egymáshoz, akkor valójában megerősödve folytatják a közös utat. Meggyőződésem, hogy csakis az őszinteségen alapuló kapcsolat az, amely hosszú távon életképes. Az őszinteség mellett pedig az ítélkezésmentes elfogadás a másik kulcs.
Ha ma este leülnél a saját kártyáid elé, melyik lenne az a kérdés, amitől te magad is megremegnél és legszívesebben visszatennéd a pakli aljára?
Ez egy nagyon jó kérdés. Elvileg nem létezhet számomra ilyen a pakliban – vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy már minden kérdést feldolgoztam magamban, és egyik sem talál el semmiféle nyomógombot. Természetesen lehet olyan, amiről nekem is nehezebb beszélni, de valójában azt is szívesen megteszem. Örömmel boncolom magam élve, ez egy hülye szokásom.
Ha mégis választanom kéne egyet, akkor legyen ez a Móka pakliból:
„Egy napig halljuk egymás gondolatait. Mikor lenne a legnagyobb esély rá, hogy valamelyikünk azt mondja: „Ezt inkább nem kellett volna hallanom”?”
Azért választottam ezt, mert az ember a gondolataiért nem feltétlen tud teljes felelősséget vállalni. Lássuk be, akadhat olyan nap, amely során számtalan olyan idióta gondolat is megfordul a fejünkben, amit nem fogunk kimondani, mert mi magunk is tudjuk, ezek őrültségek. Mégis valahonnan erednek.
Lehet, hogy akaratunk ellenére lejön valami a közös mezőből vagy felbukkan egy futurisztikus filmből, de csak mint bárányfelhő az égen: feltűnik, majd tovatűnik. Szerencsére nem hallatszik ki. Nos, ha a párom vagy bárki más hallaná az összes gondolatomat, akkor biztosan elképedne azok összevisszaságán, mert adott esetben a szivárvány minden színében pompázhatnak.
Kiknek ajánlod a játékot? Azoknak, akiknél minden tökéletesen működik, vagy inkább ahol egy tisztító viharra lenne szükség?
Minden párnak. Mi magunk is játszunk vele időről időre. Akiknél minden tökéletesen működik – bár szerintem nincs ilyen –, azoknak új színt visz a kapcsolatukba. Akik pedig tisztító viharok után kutatnak, azok előbb-utóbb rábukkannak valamire, amiről másképp gondolkodnak.
Ez a szép az egészben, hogy játszva tanít. Egyszer szórakoztat, másszor pedig rávilágít a különbségekre és megpillanthatjuk, milyen a párunk valójában. Ahogy telnek az évek, idővel mást is válaszolhatunk egy-egy kérdésre, hiszen az élet és mi magunk is folyamatosan változunk. Ha ezt tudjuk bátran követni, akkor érezhetjük igazán otthon magunkat a bőrünkben és a párkapcsolatban. Jó játékot és kellemes felfedezést kívánok mindenkinek!
Próbáld ki te is a Párkapcsolati Kártyákat, és vigyél izgalmas csavart a következő randiestébe!
Kiemelt kép: Kőrösi Andrea hozzájárulásával.
