Alig indult el az év, máris úgy érezzük, hogy kimerültünk. Az ünnepek után ránk telepszenek a szürke hétköznapok, nyomasztóvá válnak az újévi fogadalmak és hiába igyekszünk teljesíteni a munkahelyen, az év végi hajtást sem tudtuk kipihenni.
Mi a kiégés?
Az Egészségügyi Világszervezet szerint (WHO) a kiégési szindróma „az energia kimerülésének vagy kimerültségének érzése; a munkától való fokozott mentális távolságtartás vagy a munkával kapcsolatos negativizmus vagy cinizmus érzése; és a szakmai hatékonyság csökkenése”.
Miért pont január a legkockázatosabb hónap?
1. Ünnepek utáni kiégés
A december még tele van várakozással és az ünnepekre való készülődéssel. Mindez az egyik embernek örömöt, a másiknak stresszt és hajszoltságot jelent. A január évről-évre rányomja a bélyegét a mentális állapotunkra. A munkahelyen nagy fordulatszámon teljesítünk, miközben a társasági események elcsendesednek körülöttünk, anyagi nehézségekkel küzdünk a karácsonyi túlköltekezések miatt és az időjárás sem kegyes hozzánk.
A testi és lelki regeneráció, amelyre annyira vágyunk, a mindennapi kötelezettségek mellett háttérbe szorul. Ez az érzelmi és fizikai mélypont könnyen vezethet kiégéshez, különösen akkor, ha feléltük az energiatartalékainkat. A kimerültségen kívül egyéb tünetek is megjelenhetnek, mint például gyomorfájdalom, szívdobogás, izomfájdalom vagy memóriazavar.
2. Újévi elvárások terhe
Az új év sokunk számára a célkitűzések és fogadalmak időszaka. Nagyravágyó terveket szövünk karrierről, életmódról, személyes fejlődésről, csakhogy az a fogadalom, ami szilveszterkor jó ötletnek tűnt, néhány nap múlva ólomsúllyal nehezedik ránk.
Amikor a valóság nem az elvárások szerint alakul és a változások lassabban jönnek, mint reméltük, könnyen kialakulhat frusztráció és kiábrándultság. Az újévi fogadalmakat pedig sokszor nem is saját elhatározásra, hanem társadalmi nyomás hatására hozzuk meg. Az ilyen irreális elvárások és a nyomás miatt a január az egyik legstresszesebb hónappá válik.
3. Téli melankólia hatása
A hideg, sötét napokat mindig egy kicsit nehezebb átvészelni. A napsütéses órák száma alacsony, ezáltal csökken a szervezet szerotoninszintje, ami hangulatingadozáshoz és fáradtsághoz vezet. Emellett kevesebb társasági eseményben van részünk és a szürke hétköznapok monotonitása is fokozza a kiégés érzését.
Az év ezen időszakában úgy érezhetjük, hogy egy mókuskerékben ragadtunk és nehezen találjuk a motivációt a mindennapokhoz.
Figyeljük a jeleket
A testünk folyamatosan üzen nekünk, hallgassunk rá. Ha észrevesszük magunkon a kiégés jeleit, kezdjünk el lépéseket tenni. Ne gondoljuk, hogy minden megoldódik magától. Álljunk meg egy pillanatra és engedélyezzünk magunknak egy kis szünetet. Menjünk ki a levegőre, vegyünk néhány mély lélegzetet és lazítsunk. Legyünk tudatában, hogy az egészségünk megőrzése érdekében változtatnunk kell a dolgok menetén.
Engedjük ki az érzelmeinket valamilyen nekünk tetsző mozgásformával, írjuk ki magunkból a gondjainkat, használjunk relaxációs technikákat, kérjünk segítséget szakembertől vagy keressük fel a háziorvosunkat. Vegyük le a vállunkról a felesleges terheket.
Tűzzünk ki reálisabb célokat, rangsoroljuk a feladatokat és tudatosan iktassunk be pihenőidőt. A munka és magánélet egyensúlyának megteremtése, valamint a társas kapcsolatok ápolása mind hozzájárulnak a mentális jóllétünkhöz és csökkentik a kiégés kockázatát.
Kiemelt kép: Nataliya Vaitkevich
