A mai játékpiac roskadásig tele olyan babákkal, amelyek túlfestettek és hivalkodóak. A Rebabák visszanyúlnak a természetes szépség fogalmához és utat mutatnak a gyermekeknek az egészségesebb önértékelés felé.
Képzőművész családban cseperedtél, ahol az alkotás élmény. Mi vezetett el ahhoz, hogy éppen egy babát kelts új életre?
Egész életemben alkottam, mindig más és más területen, technikával. Egy időben verseket írtam, éveken át zenéltem, több hangszeren is játszom, majd a varrásban mélyültem el. Hat éve varrok hordozótakarókat, babahordozási kiegészítőket, Lillago márkanévvel.
Mikor a kislányom iskolás lett, megláttam egy külföldi művésznő átalakított babáit. Nagyon megfogott a hangulata, ahogy a hölgy a kezébe vette az általa visszataszítónak vélt bolti babákat, újragondolta a kinézetüket, hogy aztán örömmel adhassa a lánya kezébe.
Én is fellelkesedtem és pár hónap múlva sikerült hozzájutnom egy ilyen erősen sminkelt divatbabához. A kezdet nehéz volt, de sok gyakorlással sikerült kialakítanom a saját stílusomat, megtalálni az eszközöket, a megfelelő festéket, anyagokat. Nagyon élvezem így hat év után is ezt a játékos munkát, és örülök, hogy sokan szeretik a Rebabáimat.
Az átalakítás során nemcsak az arcot, hanem az egész megjelenést megújítod. Hogy kell elképzelni a folyamatot?
Ezek a Bratz babák kissé túlzó sminkkel rendelkeznek, nem ritka az igazi műszempilla vagy a bokáig érő haj, a kihívó, nőies ruha, a magas sarkú vagy platform cipő. Első lépésként lefotózom az eredeti babákat, hogy a végén el tudjam készíteni az előtte-utána képeket. Érdekesség, hogy be is kell számoznom őket, mert a fényképek alapján sokszor nem tudom kitalálni, melyik volt az eredeti baba, annyira átalakulnak.
Ezután megtisztítom őket, kifésülöm a hajukat és az arcukról körömlakklemosóval eltávolítom a gyári festést. Érdekesen néznek ki szem és száj nélkül, ilyenkor bármi lehet belőlük. Az új szemeket, orrot és szájat akrilfestékkel festem meg. Igyekszem a precizitásra, több mint ötszáz baba megfestése során sokat finomodott a technikám.
Ezt követően nekikezdek a ruhák kiszabásának, ehhez filcesített gyapjút és pamutvásznakat használok. A szabás hosszas folyamat, ilyenkor többféle ruhadarabot készítek elő: kapucnis pulcsit, pólót, nadrágot, szoknyát, sapkát, hálózsákot. Magam varrom a ruhákat, amiket gyakran gombokkal, csipkével díszítek, az újrahasznosítás szerves része a ruhakészítésnek. A babák felöltöztetése az egyik kedvenc részem a folyamatban.
A lábbelik elkészítése bonyolult és hosszadalmas lépés, akár két-három napig is eltarthat, az eredeti babáknak ugyanis nincs lábfeje, a gyári cserélhető cipőket a bokájukra lehet felpattintani. Eleinte szilikongyurmával kísérleteztem, majd hőre száradó gyurmával, de ezek nem bizonyultak tartós megoldásnak. Később sikerült egy teljesen egyedi, saját technikát kikísérleteznem, amelyben textilbőrből készítem a levehető, mutatós cipőcskéket.
Végül lefotózom a babákat, majd elkészítem az előtte-utána képeket. Kedves mozzanata a dolognak, hogy el is nevezem őket. Ha ez kimarad, a vevők mindig megkérdezik tőlem „És hogy hívják a babát?”.
Alkotás közben mi jár a fejedben?
Az, hogy ezek a babák megtisztulnak szó szerint és átvitt értelemben is. Eredeti állapotukban, maszatos arccal, túlzóan kirúzsozott szájjal, szakadt ruhában és kócos hajjal nem biztos, hogy bárki szívesen kézbe vette volna őket. Az én kezemben nemcsak a külsejük lesz tiszta és fényes, hanem teljesen más megjelenést adok nekik: tiszta, gyermeki tekintetet, mosolyt kapnak, megfiatalodnak.
Olyan játékszer válik belőlük, amit én is szívesen tartok a kezemben és gyönyörködöm bennük. Korábban hiába kerestem ilyet a játékboltok polcain. Úgy tudnám leírni, mintha Teremtőként végigkísérhetném egy sereg kedves gyermek születését. Mindegyik egyedi, nincs két egyforma. Nagy öröm, amikor elkészül egy Rebaba.
Milyen babákat készítettél eddig és melyik volt a legkülönlegesebb darab?
Eleinte csak lány babákat festettem át, majd jöttek a fiúk, később pedig a gyerekek. Szeretem, amikor egy játékbaba különleges, például vörös hajú vagy barna bőrű. Készült már őszes hajú, ráncos baba, de szakállas apuka is. Mostanában mei-taik és hordozókendők is készülnek, hogy a gyerekek a babahordozással is ismerkedjenek.
Eleinte sok felkérést kaptam fénykép alapján képmás babák készítésére. A legelső ilyen egy genetikai rendellenességgel született kislánynak készült, akinek a szemrése nagyon kicsi volt. A baba rá hasonlított, igazán szép lett, talán sikerült egy olyan kis társat alkotni, ami segített önmaga elfogadásában. Emellett készültek Down-szindrómás babák és éber kómás gyermek számára is festettem.
Szerinted elítélendő, ha egy szülő Barbie babát vesz a gyermekének?
A Barbie-val nincs bajom, azon kívül, hogy nem tetszik sem a testalkatuk, sem az arckifejezésük. A gyerekek egyébként kis túlzással bármivel el tudnak babázni.
A Rebabákkal inkább alternatívát szeretnék nyújtani azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik az olyan egyedi, bájos játékokat, amelyek nem futószalagon készülnek és amelyek más értékrendet közvetítenek, mint a túlsminkelt, miniszoknyás dívák. Ezek véleményem szerint nem a kisiskolás, óvodás gyermekek kezébe valóak.
A babázás segít feldolgozni a mindennapi élményeket és kifejezni az érzéseket. A gyerekek milyen szellemi útravalót kaphatnak egy Rebaba által?
A Rebabák mikrokozmoszában a babák kedves, bájos, mosolygós arca, tiszta tekintete segít abban, hogy a gyermekek újraéljék a velük való játék során szerzett élményeket. Sokan komplett családokat vásárolnak apuka és anyuka babával, gyerekekkel.
A babahordozás örömét és szeretetét is szerettem volna beleszőni ebbe a világba, így sok hordozós anya-baba páros is eljutott már a gyermekekhez.
A letisztult, egyszerű ruhák, természetes anyagok esztétikai szemléletformáló hatásukkal segítik a gyermekeket. A Rebabák olyanok, mint az igazi gyerekek, nem pedig mini nő-babák magassarkúban. Emiatt könnyebb velük azonosulni, mert nincs az az érzése a gyerekeknek, hogy ilyenné kellene válniuk.
További információt a Rebabákról itt találsz.
Kiemelt kép: lillago.com
