A nárcizmus napjaink legtöbbet emlegetett fogalma. A köztudatban leegyszerűsítve bárkire ráfoghatjuk, pedig valójában összetett jelenségről van szó.
A nárcizmus elméleti alapjait Sigmund Freud fektette le 1914-ben megjelent, „A nárcizmusról” című tanulmányában. A pszichoanalízis atyja az önszeretet természetét vizsgálta, és megkülönböztette a primer (kezdeti, egészséges) nárcizmust, amely minden ember fejlődésének része, és a szekunder (kóros) nárcizmust, amely az én védelmi mechanizmusára épül.
Megnyilvánulási formái
A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) egy olyan mentális zavar, amelyben a nárcisztikus személyiségvonások egy életen át szélsőségesen nyilvánulnak meg. Magát a nárcizmust, túlzott önértékelés, gyenge empátiás készség, az elismerés, valamint a figyelem iránti állandó igény jellemez.
A nárcisztikus ember kifelé magabiztosnak mutatkozik, belül viszont éppen az ellenkezője húzódik meg, az alacsony önértékelés. Önálló, stabil énkép nélkül arra van utalva, hogy másokkal folyamatosan összehasonlítsa magát és romboló eszközökkel a legmagasabbra erősítse önértékelését.
A nárcizmusnak két fenotípusa létezik:
a grandiózus és a sérülékeny.
Ezek nem minden esetben különülnek el egymástól, hanem képesek az egyén különböző életterületein felváltva dominálni.
Grandiózus nárcizmus
A grandiózus nárcizmus jellemzője az arrogancia, fokozott önértékelés, dominancia iránti igény, elismerésvágy és a gyenge empátiás készség. Ezek a személyek bizonyos életterületükön – vagy adott esetben az összesen – hajlamosak túlértékelni a képességeiket, gyakran keresik a külső megerősítéseket, hogy fenntartsák pozitív énképüket.
Általában ők azok, akik óriási hangerővel adják mindenki értésére, hogy a legokosabbak, legtehetségesebbek a világon. Különlegességük miatt jár nekik a kivételes bánásmód, legalábbis szerintük, és imádják, ha bálványozzák őket. A felszínen elbűvölőnek tűnhetnek, de hosszú távon kimerítő velük a kapcsolat, mivel elszívják mások elől a levegőt. Abban az esetben, ha nem kapnak elég figyelmet, manipulációs eszközökhöz nyúlnak és hajlamosak dühösen, lekezelően viselkedni.
Sérülékeny nárcizmus
A nárcisztikus spektrum egyik kevésbé látványos, de annál komplexebb megnyilvánulása a sérülékeny nárcizmus. Jellemzője az alacsony önértékelés, a kritikára való fokozott érzékenység, az erős szégyenérzet és a szociális szorongás.
Náluk az önfelnagyítás és a különlegesség érzése csak burkoltan jelentkezik, belső fantáziák szintjén, miközben kifelé bizonytalanságot sugároznak. Interperszonális kapcsolataik ambivalensek; egyszerre vágynak az elismerésre, de képtelenek az intimitás megélésére. Emiatt gyakran küzdenek szorongással, depresszióval és instabil önképpel.
A hétköznapokban azt érzik, nem kapnak elég figyelmet és senki nem érti meg őket. Sokszor húzódnak mártír szerepbe és szívesen hibáztatnak másokat. A rosszmájú megjegyzések és a panaszkodás lételemük. Az élet örömteliségét nem képesek meglelni sem az apró dolgokban, sem a nagyobb sikerekben.
Nyílt és rejtett
Minden nárcizmus kétféleképpen mutatkozhat meg az egyén életében. Egyrészt nyílt módon, amit az illető beszédében, viselkedésében tapasztalunk, és rejtett módon, amit az egyén mögöttes szándékai, gondolatai irányítanak és amely megfelelő önismeret hiányában a külvilág és önmaga számára is sokszor leplezetlenül marad.
Traumakötés, mint csapda
A nárcisztikus zsonglőrként váltogatja a rossz bánásmódot és a szeretetet, amellyel traumakötést hoz létre az áldozatával. Ez a ciklikus dinamika megnehezíti a másik fél kilépését a kapcsolatból, mert a ritkán adott figyelem és elismerés reményében a partner újra és újra visszatér, még akkor is, ha közben folyamatosan sérül.
Bizonytalan vagy a kapcsolatodban? Ez a 4 jel segít felismerni a traumakötést:
- A tested jelez, de te nem tudod eldönteni, hogy fuss vagy maradj? Ebben az esetben garantáltan a legjobb döntés, ha elfutsz. A szervezeted ugyanis azt mutatja, hogy erősen bántalmazó kapcsolatban vagy egy olyan emberrel, aki nincs rád tekintettel. Jóllehet, a tudatos elméddel igyekeznél a védelmére kelni, de ne tedd. A tested nem véletlenül küld jelzéseket számodra a veszélyről.
- Úgy érzed, bizonyos napokon csak szeretetmorzsák jutnak neked, máskor pedig elhalmoz minden széppel és jóval? Tudd, hogy egy nárcisztikus semmit nem tesz érdek nélkül. Minden cselekedete mögött megbújik egy titkos szándék, ami akár tudattalan vagy tudatos, mindenesetre nem önzetlen.
- Mostanra egyetlen barátod sem maradt és a családod is az ő pártján áll? Mindez nem azért van, mert borzalmas a természeted, hanem mert a nárcisztikus szépen lassan mindenkit elmart mellőled. Ha az izoláció magányossá és kiszolgáltatottá tett, még ma tegyél ellene és hívd fel egy régi barátodat.
- Képtelen vagy kilépni a kapcsolatból és már azt sem tudod, ki vagy valójában? Ez egyáltalán nem meglepő. A nárcisztikusok előszeretettel vonzanak kodependens – társfüggő – embereket, mert tőlük megkaphatják azt a figyelmet, amit annyira vágynak. Felejtsd el, hogy minden helyzetben a másik véleményére hagyatkozol. Gyógyulj meg a kapcsolati függőségből és vedd kezedbe az életed irányítását.
Mit csináljunk és mit ne?
A nárcisztikus bántalmazás alattomos dolog, mert szinte észrevétlenül és fokozatosan épül fel. Az ismerkedési szakaszban gyakran kezdődik a partner idealizálásával, majd lassan átveszi a helyét a kritika, manipuláció és az elbizonytalanítás. Nem kell hozzá sok idő, hogy az áldozat eljusson oda, ahol a saját értékeit és valóságérzékelését is megkérdőjelezi.
Ha a kapcsolat elején arra gyanakszunk, hogy nárcisztikussal van dolgunk, legyünk eltökéltek, és saját jól felfogott érdekünkben távozzunk. Amennyiben hosszú ideje élünk bántalmazó kapcsolatban valószínűleg nem tudjuk azonnal megszakítani a köteléket. Ilyenkor akár sokkhatásként is érhet minket, hogy a legfőbb bizalmasunk egyben az ellenségünk. A megértésnek e legmélyebb pontjáról tudunk elkezdeni építkezni.
Edukáljuk magunkat könyvekből, internetről, keressünk megbízható terapeutát, beszéljünk a legjobb barátnőnkkel és alakítsunk ki erős szociális hálót magunk köré. Azon a napon, amikor összegyűjtjük az erőt és búcsút mondunk a nárcisztikusnak, szükségünk lesz a pártfogókra.
Egy forgatókönyvet viszont mindenképp hagyjunk ki a számításból. Ne szembesítsük a nárcisztikust a saját viselkedésével. El kell fogadnunk, hogy ilyen módon nem tudjuk jobb belátásra téríteni, viszont minden kritika újabb tőrdöfést mér ingatag önértékelésére, amely további feszültséget gerjeszt a kapcsolatban.
Bízzunk magunkban
Bár elsőre vonzónak tűnhet a nárcisztikus magabiztossága vagy éppen elesettsége, a velük való kapcsolat egyenes út az érzelmi kimerültségbe. Sem a bűntudatkeltés, sem a manipuláció nem lehet indok arra, hogy bárki átlépje a határainkat.
Hallgassunk a belső hangunka, amely riadót fúj nekünk. Ha úgy érezzük, valami nem stimmel, annak mindig oka van. Tanuljuk meg felismerni a mérgező mintákat és merjünk kilépni a romboló kapcsolatból, hogy megőrizzük a testi, lelki és mentális egyensúlyunkat. Legyen az a célunk, hogy önmagunkhoz méltó életet éljünk.
Források: National Library of Medicine, Wikipedia, EvaVinter, Psychoterapie
Kiemelt kép: Freepik
